szerda, március 05, 2014

A mosogatás

nem lenne rajta azon a listán, amire három kedvenc időtöltésemet írnám fel. De benne van a napi programomban már több éve. S mostanában olvastam, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy amit el kell végeznünk, azt ne örömmel végezzük. Igaza van annak, aki azt mondta nekem nem rég, hogy mosogatás közben nagyon jól lehet gondolkozni.
Ilyen gondolatokkal néztem ma a halom mosatlanra a mosogatóban.

Hálát adok, Istenem ezért a sok mosatlanért, mert van kik után mosogatni. A sok csészéért, kiskanálért. Köszönöm, hogy tehettünk mézet a teánkba. Köszönöm, hogy gyermekeink itthon étkezhetnek. Kiváltság és felelősség ez. Köszönöm, hogy eddig nem kellett az ételen spórolni, mindig vehettem zöldséget, gyümölcsöt. Mennyi kés! Már nem én kell mindenkit kiszolgáljak. Milyen jó ez a kis piros tál, amikor kevés maradékot kell eltenni! Örülök, hogy bármikor van meleg víz a mosogatáshoz. Emlékszem falun mamám nagy vájlingban mosogatott... Soha nem emlékszem, hogy panaszkodott volna. Mennyit robotoltak a régiek! Mennyivel könnyebb nekem. Mégis sokszor úgy érzem nincs időm... pedig van, pont annyi mint a régieknek, naponta 24 óra.

2 megjegyzés:

  1. Így van :)
    Ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, el is felejtjük a kicsi kellemetlenségeket :))
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
  2. Így van :)
    Ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, el is felejtjük a kicsi kellemetlenségeket :))

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?